Vele élni...
A rövid válaszom az lenne, hogy ÉLMÉNYDÚS.
Természetesen hosszabb véleményem is van a Labradorral való együtt élésről, de ez a szó jutott először eszembe. Sokan, és sokat írtak már a fajta intelligenciájáról, gyermekszeretetéről, a családba való könnyű beilleszkedéséről, a vadászatokon elért eredményeiről, és még sok egyéb jó tulajdonságáról. Én egy kicsit a hétköznapokban velünk együtt élő Labradorról szeretnék pár gondolatot megfogalmazni.
Mindenképpen szerelem egy életre. Fantasztikus társ, nagyon érzékeny az Őt körülvevő érzelmi világ változásaira. Vidámságra, szomorúságra, stresszre, és minden, sajnos a mostani életünket behálózó egyéb negatív érzelmi kitöréseinkre. Ha kell hatalmas bohóc, ha kell nyugodt, kiegyensúlyozott társ. Amikor 8 hetes korában meglátjuk, egy édes szőrgombolyagot láthatunk, és nem tudjuk mennyi élmény vár még ránk. Ahogy az értelme egyre nyílik, és szinte kiharcolja magának a rendszeres foglalkozást, tudhatjuk meg micsoda kincsre találtunk. Kell idő, és türelem, de megéri a fáradságot, hogy egy ilyen adottságú kutya szívébe férkőzzünk. És ha ez megtörtént, egy életre barátság szövődik...
Kívánom Önöknek, hogy legyen alkalmuk egy Labradorral megosztani az életüket, szeressék Őt és garantálom százszorosával kapják vissza a befektetett törődést!